Doma Küldetése, avagy mi történt a World Sailing éves konferenciáján

Sziasztok!
Most érkeztem vissza Bermudárol, a World Sailing éves konferenciájáról, amelyen mint “veszélyeztetett” fiatal finnes vettem részt.
Egy Finnes társammal, a brit Hector Simpsonnal indultunk neki, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt szeretett osztályunkért. Egyik feladatunk az volt, hogy minél több emberrel beszéljünk a konferencia ideje alatt. Ez részben sikerült is. Sokat beszéltem például Gerardo Seeligerrel, aki elmondta, hogy szerinte senki nincs a finn ellen, csak van más olyan osztály, ami jobban beleillik a fejlődő olimpiai összképbe, mivel a vitorlázásnak, mint sportágnak is dolgoznia kell, hogy bent maradjon az olimpián és ezért meg kell újulnia.
Természetesen ezt mi is megértjük, de így tulajdonképpen ellehetetlenítik a 85 kg testsúly fölötti embereket az olimpián való szerepléstől.
Hector írt egy beszédet, amit együtt finomítgattunk és angolul – az anyanyelvén – ő mondta fel az Equipment és az Events Committee előtt, de a végső AGM megbeszélésen már nem kapott lehetőséget javaslatunk bemutatására. Sajnos a beadványunkat végül senki sem támogatta első kézből, így nem is történt meg a szavazás a finn helyzetének újratárgyalásáról. Persze egész héten többen is megemlítették, hogy mennyire támogatnak, de senki sem vállalta fel, amikor szükség lett volna rá.
Így visszatekintve, lehettünk volna akármilyen felkészültek, akkor sem nyerhettünk volna. Brutális, hogy ez már mennyire a politika és a pénz kérdése! Főleg így 17 évesen testközelből volt meghökkentő és elszomorító. Elvileg még van esélyünk, de ahhoz az Olimpiai Bizottság vétója kellene, illetve sokkal komolyabb lobbi az érdekünkben.

Meglátjuk mit hoz a jövő, de addig sem adom fel, csinálom tovább!

Doma