• Milyen tartalmakat szeretnél látni.

Hajótartás a parton, oktatómese

Publikálta HUN 6
Kategória: Általános
ápr 25th, 2016
O hozzászólás
1205 Views

Egyszer volt, hol nem volt

volt egyszer finndingi. Szépen megérkezett Agárdra régi otthonából, Orfűről. Rögtön helyet szorítottak neki a többiek és mint testvért maguk közé fogadták. Talán ő volt az ötvenkettedik, nehéz megszámolni olyan sokan vannak. Teltek-múltak a napok, a gazdája edzett és versenyzett is vele, érezte jó  kezekbe kerül, mert rögtön javítgatni kezdte, csinosítgatta az új gazda. Úgy látta szép élete lesz itt, talán izgalmasabb, mint sok a parton csak unatkozó társának.

Jól telt a szombat is, bár a zivatar eláztatta, de Csaba  szépen rendberakta, letörölte utána. Nyugodtan hajtotta álmára a fejét a többiek között.

Eljött a vasárnap,

-Huhú, fütyül a szél. Mi lesz ma? Nekivágunk vagy a parton maradunk? – körbenézett és látta, hogy nem mozdul senki.

– Na akkor ma pihenőnap lesz –  nyugodott meg, kicsit aggódott előtte, mert Orfűn ekkora hullámok nem szoktak lenni.

Telt-múlt az idő, és a szél csak erősödött.

-Nana! Valaki emelgeti a faromat. Ejnye mit akarsz?  – kérdezte, és körbenézett.

Mit látott? Ő az egyetlen aki magasra tartva a farát, nem szembe áll a szélnek.

-ajjaj! Érzem a ponyvám sem olyan mint a többieké, magasra dagad a szélben. Jaj! El fogok repülni! Kisgazdám, miért nem fordítottál szembe a tóval ahogy itt mellettem is állnak? A többiek mellettem mind így állnak. Miért nem kötötted szorosra a ponyvámat? A többieké nem dagad ilyen magasra.  -kérdezgette magában és  nyugtalanul még egyszer körbenézett.

-Huh, lecsendesedett, talán megúszom  -gondolta  és valóban a szél kicsit mérséklődött.

De a szél kiszámíthatatlan, talán csak erőt gyűjtött, mert a következő percben megint rádudált.

– Na ne! Nem akarok a parton hátszelezni! Elég! Jöjjön már valaki! – de senki nem járt arra és a következő szélroham feldöntötte.

Oldalára fordult, megtámaszkodott a szomszédján és várta a sorsát.

-Fázik a fenekem, nyomja valami az oldalam, ez most nem jó nekem -mondta,   és a szél most már az egész fenekébe kapaszkodva próbálta tolni.

Ekkor néztem ki a műhely ablakán, ahonnan ezt láttam, kimentem, visszaállítottam és hátrahúztam, hogy ott várja majd Csabát.

A történetet ott a szélárnyékban ő mesélte nekem.

IMG_0750IMG_0751IMG_0749

Vélemény, hozzászólás?