A versenyen több magyar is részt vett. A lent látható videó szerint volt szél is, eszkimózás, szamarazás, hajó után úszás stb… Várjuk a beszámolókat.

Stefi írása a versenyről:

Négy fős magyar csapattal indultunk Malcesine-be, Medve húzta Cigi hajóját, én pedig Martint vittem a versenyre. Odaúton éjjel egykor a végcéltól 20 km-re sikerült találkoznunk a Carabineri-vel, ami 140 euróba került, pont annyiba, amennyivel elmentünk mellettük. Megúsztuk volna 110-ből is, ha viseljük kedvenc rosso-blanco-jukat. (ezt jó tudni jövőre!)
Cigi által már kipróbált kellemes szállásunk a tóra nézett, a kissé hűvös első éjszaka után reggel eső és rendesen tutuló szél fogadott minket. Szerencsére csak délre tervezik a rajtot, addigra csak kialakul…Lepakoltunk, összeszereltünk, de a kormányos értekezletet követően sem rontott ki senki a vízre, még mindig rendesen fütyült. A megbeszélésen találkoztunk a teljes Devoti ovival, itt volt mindenki aki számított (kivéve a mi Zsombinkat).
Másfél óra halasztást követően mintha kissé csendesedett volna a helyzet, úgyhogy a rendezőség vízre parancsolt minket. Hát nem volt tülekedés a vízre szállás elején!
Mire felkészültünk a rajtra, a szél visszagyűjtötte erejét, úgyhogy bőven 20 csomó feletti északiban, annyira lee rajton kellett elindulni, hogy a rajtvonalon full kreutzban kellett lefelé vitorlázni. Ez itt most különösebben nem zavarta a rendezőket,  mint ahogy az sem, hogy nagyjából a mezőny 2/3-a kinn volt, látszott, hogy szeretnének mihamarabb túlesni az egészen. A jelek ellenére én a lúv-ban rajtoltam, mert túlokoskodtam a pályát, de legalább itt nem volt tömeg és én azon kevesek közé tartoztam, aki időben rajtolt el. Ez sajna ebben a futamban gyenge erény volt, a lee-ben jó 20 másodperccel a duda előtt rajtolók előnye egyértelmű volt. Hátul kantnin kullogva (ekkor már 30 csomó körüli nyomások voltak) találkoztam Medvével, akinek elszakadt az elsőél kötele, már szomorúan félszelezett kifelé. A hátszél igazán kalandosnak ígérkezett, lefelé hatalmas hullámok és még hatalmasabb esések voltak a pályán. Én egy op-hoz hasonló előre bukfencet vetettem, igazán érdekes élmény volt. Ezen felül csak egyet dőltem, de a mezőny 93 versenyzőjéből az előkelő 46. helyet értem el a talpon maradtak közül hátulról úgy ötödikként. A futam közben mértek 33 csomós nyomásokat is.
Este egy kellemes vacsi, itt annyi élményt tudtunk egymásnak erről az egy futamról mesélni, hogy közben sikerült jópár bort is elfogyasztanunk, először a szobában hozott anyagból, majd az étteremben már olasz finomságokból.
Szerencsére másnap reggel nem fütyült, sőt tök sima volt a víz, az eső szemerkélt csak hozzá. Érezhetően melegebb volt. Kis halasztást követően sikerült 4 futamot rendezni, az első kettőt még északiban a két másodikat már déliben. Most már hozta magát a Garda szélileg és a rendezőség is olaszilag. A rajtnál két esélyed lehetett, vagy elrajtoltál időben harmadik sorban, vagy 45-kor, bízva benne, hogy nem te leszel a listán.  Én menten le is tettem az első futamban a névjegyemet egy bfd-vel, azon hat szerencsétlen között akit kiírtak. Ehhez képest én tuti nem voltam kinn, az egypercesben sem, utána pedig még ismerkedve a helyi szokással harmadik sorban, időben indultam. De ezt dobta a gép…
Nagyon nem kell túlgondolkodni a pályát, a rendezőség valamiért ragaszkodik a 10 hajóhossznyi lúv rajthoz, megkönnyítve ezzel a versenyzők rajtolási dilemmáját. Rajt után aki először ér a sziklához fordul és nyer. Déliben ugyanez ellenkező irányban, itt a parti sziklát-kastélyt kell célozni, aztán futtatva beutazni a jelhez. Sikerült még egy sejtelmes ufd-t is begyűjtenem a legjobb futamomon, ebben egészen közelről láttam a sztárokat és 30 körül értem célba. Csak nem tudtam értelmezni a rendezőhajón azt a piros-fehér kockás abroszt, ami szerint aki kinn van egypercesben az betűt kap.
Utolsó nap gyengélkedő szélben futottunk ki a pályára, a szokásos lee rajtvonalra, ami már annyira szarul volt kirakva, hogy a visszalövés után még maguk az olaszok is önkritikát gyakoroltak és visszahozták a jelet a helyes irányba. Így már egészen úgy nézett ki a rajt, ahogy azt egy versenyen az ember elképzeli. Másodikra el is indultunk, a szokásos olasz visszafogott 45-nél rajtolók mögött osonva. A szél azonban folyamatosan fogyott, a hátszélszakaszon teljesen leállt, úgyhogy egy óra küszködés után megkegyelmezett a rendezőség és parton halasztást vezényelt. Közben már belecsúsztunk a vasárnap délutánba, úgyhogy csapatunk több más versenyzővel együtt a pakolást választotta. Pont mire meghúztuk a spannifereket is, vezényelték le a maradék mezőnyt a vízre. Mi inkább még egy délutáni ebédet választottunk indulás előtt, nem kis roszmájjal figyelve a szakadó esőben botorkáló mezőnyt.
A jövő éves Masters VB-re néhány fontos tanúlság:
rosso-blanco hiány 30 euró büntetés
140km 80 helyett 110 euróba kerül
Torbole nagyon kis hely, a marina kb 100 hajóra elég, iszonyú szívás lesz
Az olaszok mediterrán típusú versenyrendezők, gyakori a szubjektív, spontán elem a rendezésben
Találtunk egy tök jó szállást, írtunk nekik, de 3 napja nem válaszolnak (nem csak a rendezők mediterránok)
Ha jó az idő, frenetikus élmény itt lenni, vitorlázni.

Eredmény